Yorkie: kutya, nem plüsspótlék

Mini csoda masnival

A yorkshire terrier, rövidebb nevén a yorkie a világ egyik legkisebb kutyafajtája, igazi világrekorder. Ez a kutya is az európai szürkefarkastól származik. Ősei már a XI. században kapcsolatba kerültek az emberrel. Karrierjét vadászattal kezdte, onnan került a szalonok világába. Igazi terrier, ezt pedig folyamatosan bizonyítja is. Megfér az ölben, de mégsem öleb. Alaptermészeténél fogva vidám, mókás kiskutya, de illik komolyan venni. Szaglása kifinomult, mozgása fürge, hallása rendkívüli. Magyarországon még mindig napjaink egyik legnépszerűbb fajtája. A yorkie szíve percenként százat ver, ami majdnem kétszer olyan gyors, mint a német juhászkutyáé. Amennyiben van yorkieja, ez a kis szív Önnek is ver minden nap.

A yorkshire terrier története

A fajta története nem igazán ősi, a yorkshire terrier megközelítőleg 150 éves múltra tekint vissza. Nagy-Britanniában már a XI. században szigorú törvények szabályozták a vadászat és a kutyatartás rendjét. A törvények szerint a szegény földművesek és parasztok nem vadászhattak, tehát nem tarthattak és engedhetek meg maguknak túlságosan nagy testű kutyákat sem. A királyi vadászok és erdészek igen egyszerű módszerrel ellenőrizték a törvények betartását: azok a kutyák, amelyek egy hét inch, azaz kb. 17,78 cm átmérőjű karikán nem fértek át, elkobzásra kerültek. Ez a szabályozás teremtette meg az igényt egy kisebb méretű kutyafajtára. A királyság területén az eltérő körülményekből adódó eltérő igényeknek megfelelően alakultak ki a terrierek legkülönfélébb fajtái.

Yorkshire grófságban kikötők, malmok, raktárak tömege volt található, virágzott a gazdaság és a kereskedelem. Szükség volt olyan kutyákra, melyek ezeken a helyeken a patkányokat és más kisebb rágcsálókat irtva őrizték a „rendet”. Hasznukat vették a kistermetű terriereknek a bányákban is, ahol kiváló szaglásukkal és hallásukkal a sújtólég, a veszélyes mérgező és robbanó gázkeverékek első jeleire hangos ugatással figyelmeztették gazdáikat. De szükség volt rájuk a ház körül is, hiszen a szegény emberek vadászati lehetőség híján apróvadakat fogtak kutyáikkal, hogy néhanapján hús kerüljön a konyhaasztalra.

A yorkshire terrier megszületése tehát a környék munkásembereinek köszönhető, feltehetőleg több más terrierfajta keresztezésével sikerült megteremteni a yorkiet. A munkában résztvevő fajták legtöbbje mára már kihalt.  Elsők között említhető talán a Waterside terrier, mely nevét – vízparti – annak köszönhette, hogy a térség folyóinak, csatornáinak és kikötőinek partjai mentén patkányra és egérre vadászott. Ez fajta adta tehát nagy valószínűség szerint a yorkshire terrier genetikai alapjait, de beleszóltak kialakításába a Clydesdale és Paisley terrierek is.

A célirányos tenyésztés a XVIII. század első felében kezdődött. A feladat a munkásemberek számára közel sem hobbi volt, sokkal inkább kereset kiegészítés. Éppen ezért a tenyésztési módszereket szigorú titokként kezelték, és feljegyzések nem maradtak az utókorra. Kezdetben még neve sem volt a fajtának, a különböző tenyészetek azokról a városokról kapták a nevüket, ahol működtek. E tenyészetek minden egyede magán viselte a terrier jelleget, és némelyiküknek igen hosszú volt a szőre.

Viktória királynő (1819-1901) uralkodása idején jelentkezett az igény először egy kedves kis ölebre. Vélhetőleg birtokaik bejárása során figyeltek fel a nemesek erre a parányi, vidám kiskutyára, a munkások pedig, hogy uraik kedvében járjanak – és persze hogy növeljék bevételeiket is -, még aktívabban folytatták a tenyésztést. A yorkshire terrier  elindult a szalonok felé vezető úton, és már nem csak mint haszonállat volt fontos, előtérbe került a külső megjelenés.

A yorkshire terrier igazi nagykutya

Sokak szerint a yorkshire terrier öleb, dajkálgatni és babusgatni való apróság. Nos, lehet, hogy sokakat a gyönyörű szőrzet, a bájos pofi, a masnis bóbita erre indít, ám a yorkie igazi nagy kutya, azaz bocsánat, nagykutya.  Igazi terrier, karakán, önálló, bizony sokszor akaratos és önfejű. Rettenthetetlen eb, minden érdekli, és bizony fel is akar mindent fedezni, amit csak lehet, de sokszor még a lehetetlent is. Ha hagyják érvényesülni karakterét, és nem nyomják el az állandó tutujgatással, bizony élénk vadász is. Gazdáit, családját rajongásig imádja, hűséges, és bozony odaadó házőrző is, ha kell. Bár éles hangja a betolakodót megnevetteti, a tőhegyes fogak csattanása a bokán már visszarettenti

Mivel játékos és kedves, sokan gyerekek mellé választják a fajtát. Pedig a yorkshire terrier nem plüsspótlék, így elsősorban már nagyobb, kutyázásból jól nevelt gyerek mellé ajánlható. Ha a srác tudja, hogyan kell bánni a kutyákkal, akkor a yorkie igazi, hűséges kis barátja lesz.

Szőrmentén a yorkieval

A yorkie akkor igazán szép, ha teljes szőrben pompázik. Márpedig ez a szőrtakaró a földig ér, a fejen pedig masniba van fogva. Ennek ápolása azonban nem kis feladat, naponta ki kell kefélni és fésülni a szőrt, a kanoknál ügyelni a sétákkor, hogy a pisilés le ne égesse a szép, hosszú bundát. A kiállítási ebeknek éppen ezért általában feltekerik a szőrét. A hobbi tartók számára a bunda eleganciája kevésbé lényeges, sokan éppen ezért lenyíratják a yorkshire terrier ékességét, maximum a fejen és a lábakon hagynak némi szőrt, hódolva a most oly divatos ázsiai nyírásmódnak.

 

Kategória: Default | A közvetlen link.